Városok, Falvak Szövetsége

A Zempléni-hegység és a Hegyalja legnépesebb városa a Ronyva-patak partján alakult ki. A "Zemplén fővárosaként" is emlegetik. A Ronyva, a Bodrog és a Bózsva-patak árvízjárta völgyei és a hegyek veszik körül.

Neve mint többszöri összetétel a település fekvését és történelmi létrejöttét, szerepét sűríti egy szóba. A város nyugati határában emelkedő hegyek formája adta a helynév első elemét, a második a helyhez való viszonyítását szolgálja, a harmadik és a negyedik tag pedig az újratelepülés emlékét őrzi. Határőrváros, két határátkelőhelye van.

Feltételezhető, hogy már az őskorban laktak itt emberek, mert a természeti kincsekben gazdag környezet, a dús erdők vadállománya, a vizek számtalan halfaja vonzóvá tette a vidéket. A legelők kedveztek az állattartásnak, majd az irtások helyén megindulhatott a földművelés.

Kr. u. 180-ban Marcus Aurelius légiói is jártak erre, amit a régészeti leletek között talált aranypénzek bizonyítanak. Anonymus szerint a honfoglalás korában is lakott terület volt “Satur eleu” néven. A honfoglalók közül a kazár törzsek kapták meg, majd Árpád vezér Ketelnek adományozta, aki utódai által még 150 évig birtokolta.

Állítólag két vár állt itt, az egyik a Sátor-hegyen, a másik a Vár-hegyen. A 12. században épült vár valószínűleg még favár volt, és védelemmel látta el a környék lakosságát. Ebben az időben kezdett kialakulni a szőlő- és bortermelés, ami évszázadokra meghatározta a város gazdaságát.

Könyves Kálmán 1110-ben gróf Ratholdnak adományozta a települést. 1221-ben II. Endre az egyik okiratában a pálosok klastromának alapítását említi itt meg. Saturhalma az 1241-ben tatárjárás során teljesen elpusztult. A környező hegyekbe menekült lakosság később új helyen kezdte meg az építést, a mai város területén. Innen kapta a város az “új hely” (nova villa) nevet. 1256-ban IV. Béla király egyik okiratában megemlíti nova villát, elrendelve a pálosok klastromának újjáépítését.

1261-ben V. István király városi rangra emelte. 1351-ben Nagy Lajos király adományaként Koriatovics Tódor hercegé lett Újhely a várral együtt, aki ruténeket telepített be. 1429-ben Zsigmond király Pálóczy György esztergomi érseket és testvéreit tette meg a vidék uraivá, akik egészen 1526-ig voltak a tulajdonosai. A Pálóczy és a Perényi család hosszú időn át versengett, sőt hadat is vezetett egymás ellen Újhely váráért és birtokáért. 1533-ra sikerült a Perényieknek a birtokokat irányításuk alá vonni, akik protestánsok lévén a katolikus intézmények helyett protestáns iskolát alapítottak Patakon és Újhelyen is. Az újhelyi vár jelentősége a sárospataki várkastély árnyékában egyre inkább csökkent. 1558-ban a várat Telekessy Imre császári hadvezér leromboltatta. A törökök 1566-ban a várost gyújtották fel.

A magyarországi protestantizmus terjedése Újhelyt is hamar elérte. Luther Márton tanait Siklósi Mihály kezdte hirdetni, akit Szilvássy Mihály, Batizi András, Dévai Mátyás követett. A város 1608-tól Lórántffy-birtok lett, majd 1616-tól I. Rákóczi Györgyé, aki feleségül vette Lórántffy Zsuzsánnát. 1660-ban örökölte Báthory Zsófia és II. Rákóczi Ferenc. Innen indult 1697-ben az ún. hegyaljai felkelés, amely előkészítette a Rákóczi-féle szabadságharcot. II. Rákóczi Ferenc szerette és fejlesztette a várost, ekkor épült a Palotás utca a testőrei számára. 1711 után Patak és Újhely mint elkobzott birtokok Trautsohn osztrák hercegé lettek, aki újjáépíttette a leégett plébániatemplomot.

A város fejlődését nagyban meghatározták a nemesi kúriák. Bennük találjuk meg azt a szellemi és gazdasági erőt, amely e vidéket és a várost felvirágoztatta. Néhány nevet és családot kell megemlítenünk: Gyarmati Bíró Miklós, Pálóczy Menyhért, Fáy Anna, Kazinczy Péter, a Lónyay-, a Bessenyei- és a Bornemissza-család.

Újhely 1756-tól vármegyeszékhely lett. Barokk stílusú, emeletes vármegyeházának vastag falai között gyakran mondott beszédet Kossuth Lajos. 1789-ben épült a gimnáziuma, ahol 1810-től 1816-ig tanult Kossuth is.

A város többször leégett, utoljára 1830-ban. Ez után épültek főutcáján az emeletes házak, amelyek a történelmi városközpontot alkotják. 1864-ben megalakult a Sátoraljaújhelyi Takarékpénztár, 1869-ben a Kereskedelmi és Hitelbank, 1872-ben a Polgári Takarékpénztár. A vármegyeháza 1930-ban levéltárral és muzeális résszel bővült. A levéltár iratanyagát Kazinczy Ferenc rendezte. Kossuth Lajos önkéntes tűzoltóságot szervezett és megalapította a Zemplén megyei Kaszinót. A városban 1894-től dohánygyár, téglagyár és MÁV gépjavító műhely működött.

A századfordulón megépült a Szerencs-Sátoraljaújhely-Kassa vasútvonal, utána az Újhely-Csap vonal, amely kereskedelmi- és vasúti csomóponttá tette a várost. A Károlyi grófok kezdeményezésére 1924-ben megépült a város főutcáján áthaladó kisvasút, amelyet 1980-ban párthatározattal megszüntettek. Az I. világháború éveiben 25.000 lakosú település volt, és az ország legnagyobb borpiacával rendelkezett.. A tragikus trianoni békeszerződés megtörte a fejlődést, a megye 70%-át, a lakosság 60%-Csehszlovákiához csatolták. Ennek ellenére 1950-ig megyeszékhely volt.

1981 óta a városhoz tartozik Széphalom, Rudabányácska és Károlyfalva is, mint csatolt települések.