Városok, Falvak Szövetsége

Község az Alföldön, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, az ország keleti részén. A Szatmári-síkságon, a Szamos és a Túr folyók között fekszik, a román és az ukrán határ közelében. 

Történelme hosszú időkre nyúlik vissza, és a település jelenkori méretéhez képest igen színes. Az ősidők óta lakott helynek számított. A bronzkorban öntőműhely működött a területén, amelynek maradványai, valamint bronzfegyverek is előkerültek. Az 1332-es adatok szerint már község volt, s a pápai tizedszedők jegyzékében Rosal írásmóddal szerepelt.

A 15. században két Rozsály volt, nevüket Kisrosal és Naghrosal alakban írták. Nagyrozsályt a Gutkeled nemzetségből származó Rosályi Kún családbeliek ősi birtokaként tartották számon 1291-től. Kisrozsály a 15. században az Atyai és a Gacsályi családoké volt, de később ez is a Rosályiaké lett, akik a 16. század végén már a rokon Kusalyi Jakcsokkal együtt birtokolták.

1445-ben a hatalmas rozsályi uradalom 50 településből állt. 1562-ben, amikor a török Szatmárt ostromolta, a környék urai Rozsályra menekültek. A török sereg a rozsályi várkastélyt is megostromolta, de az Egerből jött védősereg megmentette a felprédálástól. 1564-ben János Zsigmond Ecsed (Nagyecsed) ostromára menvén azonban útba ejtette és elfoglalta.

A rozsályi uradalom mindaddig a Kúnoké maradt, amíg a család ki nem halt. Ekkor leányágon a Maróthy családé lett, akik 1878-ig voltak a fő birtokosai. Ekkor az Isaák család vette meg, felújíttatták a régi Kún-kastélyt, amely később egy tűzvészben leégett.

Amikor Rozsályon 1992-ben felbomlott a Tsz, a privatizálás mellett 85 hektár föld önkormányzati tulajdonban maradt, amely a Rozsály Községért Jóléti Szolgálat Helyi Alapítvány kezelésébe került. Ennek révén a település az alapvető élelmiszerigényét maga termeli és a fűtéshez szükséges hőt is maga állítja elő venyige-bálázó alkalmazásával.

Rozsály az ország egyik leghátrányosabb helyzetű térségében, számos nehézséggel küzdve éli mindennapjait. Példája azonban jól mutatja, hogy ha egy kis település kihasználhatja a lehetőségeit, tud élhető környezetet teremteni lakosainak. A rozsályi emberek összefogása, munkaszeretete és a község iránti felelőssége lehetővé teszi, hogy Rozsály egy élő, szerethető falu legyen.

A kistelepülés lakosainak száma 800 körül ingadozik, a rendszerváltás előtt azonban helyzeténél fogva nagyközségi címet viselt. Központi szerepe ma is jelentős, számos társulásnak központi települése, székhelye. Infrastrukturális ellátottsága megfelel a kornak és az elvárásoknak. Vasúti megállóhellyel rendelkezik, melyet az önkormányzat tart fenn. A Budapestről közvetlenül érkező vonatok is megállnak itt.

Önkormányzata a lakosság részére szociális jellegű szolgáltatást végez, állatokat tart (sertéseket, pónilovakat). Rozsály a szociális földprogramjáról és a hozzá kapcsolódó foglalkoztatásról és önellátásról országszerte, sőt nemzetközi viszonylatban is ismert.

Műemlék református templom
Görög katolikus templom
Béke-park
Népi lakóház
Maróthy János 1848-as huszárkapitány síremléke
Rozsályi kastély

A Nemzeti Értéktár kiemelkedő nemzeti, megyei és települési értéktár elemei között:
Szatmári szilvapálinka
Szatmári szilvalekvár
Szatmári középkori templomok

Rozsály Falunap