Városok, Falvak Szövetsége

Község Veszprém megyében, a Pápai járásban. Neve a szláv teszér, taszár szóból ered, amely ácsot, famegmunkálót jelent. (Helyi hagyomány szerint a határában lévő tíz érről kapta a nevét, ez azonban nem állja meg a helyét, ugyanis több hasonló elnevezésű település is létezik a történelmi Magyarországon.)

Területén már ősidők óta éltek emberek, amit az itt talált újkőkori és később a római-korból származó leletek is bizonyítanak. A Róma és Savaria közötti hadiút a község területén haladt át. A 19. században a falut kettészelő patakban egy római vasszekeret találtak, a település déli részén pedig különböző korszakból való római pénzérméket.

Árpád-kori település. Nevét már 1292 körül említették, királynéi birtok volt. 1332-ben mint Ugod várához tartozó település szerepelt egy határjáró oklevélben. 1410-ben Thezer, 1626-ban Fenywfe Teszér néven említették az okiratokban. Ekkor a vázsonykői (nagyvázsonyi) Horváth család birtoka volt, majd a család kihalása után, a 17. században az Esterházy család birtokába került.

A török alatt többször is elpusztult, de később mindig újranépesedett. A fennmaradt adatok szerint az első idetelepülők magyar mész- és szénégetők voltak, később a környező településekről érkeztek ide német telepesek. A pusztává vált Teszért a 18. században az Esterházy család pápai uradalmához csatolták, majd szőlővel telepítették be, amelyet a szomszédos települések lakói műveltek.

A község kivette részét az 1848–49-es forradalom és szabadságharcból mind a hadiszolgálat, mind az anyagiak terén. Temetőjében két volt honvéd sírja található, valamint erről tanúskodik a templom előtti téren a centenáriumi emlékmű is. A két világháború hősi halottainak emlékét szintén a templom előtti téren található Hősi emlékmű őrzi.

1785 és 1949 között a település megháromszorozta lakosainak számát. Igen jelentős fejlődést mutatott 1890 és 1930 között, amikor lakóépületeinek több mint a fele épült. Ezt a növekedést az 1920-ban megnyitott téglagyár is segítette. Közigazgatási területén működött a mai Magyarország legtöbb, szám szerint 25 patakmalma.

1941-ben a lakosság nagy része a mezőgazdaságban, mások a bányában, illetve az iparban dolgoztak. Már a II. világháború előtt volt körzeti- és fogorvosa, gyógyszertára a pápai járás legjobban ellátott gyógyszertára volt. 1941-től 1944 őszéig a nyári betakarítási időszakban gyermeknapközi működött. A II. világháború után kultúrházat építettek, bővítették a villanyhálózatot. A 60-as években varrodát és iskolát építettek. A rendszerváltást követően a téglagyár mögötti területen vágóhíd épült, amely jelenleg húsüzemként működik.

A 90-es években mindenütt bevezették a vezetékes vizet, a telefont és a vezetékes gázellátást. A faluban több fűrészüzem működik, a régi téglagyárat 2007-ben korszerű alagútkemencével, teljesen automatizált gyártósorral szerelték fel.

A település 1950-ig a pápai járás nagyközsége volt, majd 1969-ig önálló tanácsként működött. 1969-ben Bakonyszentivánt és Bakonyságot, 1970-ben Bakonytamási települést is hozzácsatolták. 1990-től 1995-ig körjegyzőségi székhely volt, Bakonyszentiván és Bakonyság társközségekkel. 2007-ig önálló község, 2007-től pedig ismét körjegyzőségi székhely, társközsége Bakonytamási.

I. és II. világháborús emlékművek
Római katolikus templom
A grófi fürdő romjai
Zsörk és a Szent István kápolna
Pápateszéri vízimalmok

Pápateszéri  Patakmalom Fesztivál
Pápateszéri Esterházy Napok
HUG Fesztivál