Városok, Falvak Szövetsége

Történelmi város Veszprém megyében, a Bakony északi széléhez közel, a Kisalföldön. A megye második legnagyobb városa, a Pápai járás központja. A környék kulturális, gazdasági és turisztikai központja, híres a templomairól, az Esterházy-kastélyról, barokk építészetéről, termálfürdőjéről és református kollégiumáról. Az örökségnek örvendő épületek sokasága miatt a város központja ma védett.

Pápa város neve személynévi eredetű, valószínűleg egy bajor lovagról kapta a nevét, aki az államalapítás korában a mai város helyén kialakult udvarház elöljárója lehetett. A legelfogadottabb feltevés szerint Gizella királyné kíséretével érkezett Magyarországra, de van olyan nézet, amely szerint a lovag a honfoglalás előtt, még a Frank Őrgrófság korában élt itt. Valószínűleg tőle származott a Pápa nemzetség, melynek a későbbi századokban a város környékén voltak birtokai. A német eredet mellett szól, hogy középkori német nyelvű metszeteken Poppo vagy Poppa néven jelzik a várost.

Az elmúlt századokban a helytörténészek több, a néphagyományban élő mondát feljegyeztek a város nevéről, amelyek általában a hasonló hangzás miatt a katolikus egyházfővel hozzák kapcsolatba a névadást és az államalapítás korába nyúlnak vissza. A legismertebb történet szerint, melyet már Bél Mátyás is feljegyzett 1735-ben, I. István király ezen a helyen találkozott a Rómából visszatérő Asztrik püspökkel, aki átadta neki a II. Szilveszter pápától hozott koronát. Ekkor a király így kiáltott fel: „Ecce papa misit mihi coronam”, vagyis „Íme, a pápa koronát küldött nekem”, a nép pedig az egyházfő iránti tiszteletből és hálából nevezte el Pápának a frissen alapított várost. Pongrátz Gáspár plébános ugyanezt a mondát más formában jegyezte fel 1733-ban: szerinte a város a római pápa legátusáról nyerte a nevét, aki a királyhoz jövet itt pihent meg.

Az újkőkortól (neolitikum) lakott, kelta régészeti leleteket is feltártak a térségben. Bár a római korban a Szombathely (Savaria) és Győr (Arrabona) közötti út erre haladt, település nem jött létre. Első írásos említése 1061-ből származik, és eredetileg 11 falu helyén alapították. Oklevélben először 1214-ben említik, ekkor udvarnokispánsági központ és főesperesi székhely. A 13. század végén betelepített hospesek révén megindulhatott a városias fejlődés útján, a 14. század legelején városias külsőt kapott és mezővárossá fejlődött. A késő középkorban fejlett iparos kereskedőváros: a Fő téren a korai templom helyére reprezentatív katedrális épült, saját pecséttel rendelkezett, a városban céhek működtek. 1475-ben a ferencesek, majd 1638-ban pálosok érkeztek a városba. A zsidók 1748-tól telepedhettek itt le, ezután jött itt létre Magyarország harmadik legfontosabb zsidó közössége.

Szerepe a 18. század közepétől kezdett kibővülni, azóta is működő iskolák jöttek létre. A 19. század közepén már jó hírű iskolaváros. Országos hírű iskolája az eredetileg 1531-ben alapított Református Kollégium, ahová Petőfi Sándor és Jókai Mór is járt. A másik hasonló hírnévvel rendelkező iskola a pálosok által 1638-ban alapított, ma állami tulajdonban lévő Türr István Gimnázium, ahová a kiegyezés megkötője, Deák Ferenc is járt.

A lakosok többsége német telepesek leszármazottja, akik a 18. században érkeztek a városba. Az 1941. évi népszámláláskor azonban Pápa lakosságának csupán 1,3%-a vallotta magát német anyanyelvűnek. A II. világháborúban a katonai repülőtér és a műtrágyagyár elpusztításán túl nagyobb rombolások nem történtek, az igazi tragédiát a kioltott emberéletek jelentették. 1945 áprilisára viszaesett a lakosság, különösen a felnőtt férfiak száma. Sokan estek hadifogságba, mások elmenekültek, a közel 2500 fős zsidóság elhurcolása súlyos sebeket hagyott a város társadalmi és szellemi életén. 1945 decemberére több ezer szovjet katona költözött a városba, akik lefoglalták az üzemképes gyárakat, lakóépületeket, többek között az Esterházy kastélyt is. 

A város a Nagy-Somlói borvidék borainak fő kereskedelmi központja, továbbá közigazgatási regionális főváros volt 1945 és 1983 között.

Fejlődése szempontjából nagy jelentőséggel bírt a Tapolca patak, amely a város mai területén egykor több mint egy tucat malmot hajtott. A 20. század végén a bauxittermelés miatt elapadt. A patak vize táplálta a város történelmének egyik legfontosabb műhelyét is: a jelenleg Kanadában élő Kluge família kékfestő műhelyét 1786-ban hozták létre, helyén 1962 óta múzeum működik, amely bemutatja a nagy múltú mesterséget.

Pápán a megyeszékhellyel, Veszprémmel ellentétben nem történtek olyan építészeti átalakítások, amelyek megváltoztatták volna a város arculatát. Az újjáépítés lelassult, ennek köszönhetően az épületállománya leromlott, de legalább a városszerkezet és a nagy múltú épületegyüttesek megmaradtak, amelyeket napjainkban felújítottak, visszaszerezve a történelmi városközpont régi kisugárzását.

Pápai katolikus nagytemplom
Esterházy-kastély
Fő tér
Kékfestő Múzeum
Református Kollégium
Pannonia Reformata Múzeum
Lábasház
Várkertfürdő
Millenniumi Emlékpark
Hagyományok Hegye

A Nemzeti értéktár megyei és települési értéktárának elemei között:
Pápai vízimalmok
Pápai sonka
Cicege és csülökpörkölt
Pápai zsidó temető
Kaptafakészítő hagyomány
Edvy malom fogadó és barokk udvarház
Kékfestő Múzeum

Városi szilveszter
Városi ballagás
Pápai Expo és Agrárpiknik
Országos Ifjúsági Néptánctalálkozó
Pápa & Esterházy Memorial CACIB Nemzetközi Kutyakiállítása
Városi Gyermeknap
Pápai Játékfesztivál
Múzeumok Éjszakája
Református Egyházi Napok Dunántúl
Csináljuk a fesztivált! – Nemzetközi Fúvószenekari Fesztivál
Haydn-fesztivál
Nyáresték
Pápai Csülök-, Cicege- és Borfesztivál
Szent Márton napi Újbor Ünnepe
Advent