Városok, Falvak Szövetsége

Község Veszprém megyében, Pápától 10 km-re, a Bitva-patak mentén. 

Első írásos emlékei 1153-ról maradtak ránk, amikor Adalbert, II. Géza király követe, feleségére hagyta nyárádi birtokát. Egy 1347-es Anjou-kori oklevél Narag néven említi a települést, amikor Csenig Péter birtokába került a pannonhalmi főapátságtól, 1650-től pedig az Esterházy család birtoka lett.

1488-ban még jelentős hely volt, jobbágyain 63 forint állami adót hajtottak be, ám 1531-re lakosságának több mint egyharmada adómentes szegény. 1552-ben a helyben lakó jobbágyok is elmenekültek a török elől és üresen hagyták a falut. Ez a "futás" 1556-ig minden évben megismétlődött, s többet éltek az erdőkben, mint saját tűzhelyeik mellett.

1554-ben Narad formában fordult elő okiratainkban. A 16. század végéig egymás mellett élt nevének mindkét változata: Nyárágy és Nyárád, és csak a 17. században szilárdult meg a mai alak. Eredetileg a nyárfaerdővel szegélyezett vízfolyást nevezték így.

A 17. század elején magyar uraik sanyargatása miatt lakosai a fehérvári törökhöz fordultak. A Buda felszabadítása körüli és az utána következő harcokban Nyárád nagy veszteséget szenvedett. A megélhetési lehetőségek sem voltak kedvezőek, pénzkeresetet legfeljebb a fuvarozás jelentett Pápára, ahova áruikkal a piacra jártak.

A 18. században pénzadót egyáltalán nem fizettek, csak robotot szolgáltattak, az úrnak kilencedet, a győri püspöknek tizedet. Az előbbi 1768-ban megszűnt, s bár továbbra is örökös jobbágyok voltak, úrbéri helyzetük megjavult, és a népesedése nagyobb lendületet vett. Nyárád ekkor az Esterházy család pápai úriszékének joghatósága alá tartozott.

1773-ban egy felmérés térképe két utcáját tüntette fel. Ebben az évben lakói mind magyarok és reformátusok voltak, akik prédikátort tartottak. Az Esterházyak azonban a 18. század közepén megszüntették a református vallásgyakorlatot. Nyárádon 1753-ban önálló katolikus anyaegyház alakult, barokk stílusú római katolikus temploma 1758-ban épült Fellner Jakab tervei alapján. A főoltár, a padok és a szószék rokokó stílusúak.

A 20. század elején az alacsony népesedés és az elvándorlás következtében visszafejlődött. A község Pápa város közelsége ellenére is lassan iparosodott, a lakosság többsége kisparaszti gazdaságból élt.

Napjainkban a község Pápadereske és Dáka településekkel közösen tart fenn általános iskolát. Napközi otthonos óvodát helyben működtetnek. A lakosság művelődésére, szórakozására művelődési házat tart fenn az önkormányzat, az épületen belül működik a könyvtár. 1995-ben külön falumúzeumot avattak a híres nyárádi fehérhímzés őrzésére.

A nyárádiak többsége a közeli Pápán vagy Sárváron talált munkát, illetve a mezőgazdaságból él. A település határában sertéstelep működik, valamint egy korszerű varroda is épült, amely sok helybeli asszonynak nyújt munkalehetőséget.

Római katolikus templom
Világháborús emlékművek, kopjafák
Református templom
Falumúzeum

Bitva - Party Nyárádon