Városok, Falvak Szövetsége

Mátraderecske több mint 600 éves palóc település, amely a Mátra északi peremén, Budapesttől 120 km-re, Heves megyében helyezkedik el. Kiránduló- és gyógyüdülőhely.

Neve először az 1332-1337. évi pápai tizedjegyzékben De Reske alakban, majd egy későbbi, 1479. évi oklevélben Derechke formában merül fel.

A 16. században Perényi Péter, majd Országh Kristóf birtokolta. A török pusztítás folytán 1552-től 1576-ig néptelen volt. 1603-tól egyik fele Rákóczi birtok lett, a másik fele köznemeseké. 1683 és 1686 között ismét elpusztult, 1689-ben csupán egyetlen jobbágytelke volt népes. 1701-től Althan és Aspremont, 1740-től Grassalkovics Antal birtokolta, majd 1776 és 1824 között az Orczyak, 1825-től pedig a Kaan és Ullmann családok bérelték. 1847-ben fele részét gróf Károlyi György vásárolta meg, a másik fele továbbra is köznemesek birtokában marad.

Mátraderecske a Palócföld egyik legjellegzetesebb etnikai települése. Az Aba nemzetség Debrei néven említett ága e területen szervezte meg családi uradalmát a 13. században, s a község ennek lehetett a része. Lakói palócok voltak, akiket ma már csak a jellegzetes beszédjükről lehet felismerni.

A palóc az egyik legjelentősebb magyar etnikai csoport. Az ország észak-keleti felföldjének megyéiben, a Mátra, Bükk és a Karancs hegység északi oldalain, Heves, Borsod és Nógrád megyében élő, különleges tájszólású magyarság alkotja. Terjeszkedésének északi határát a szlovákság képezi. Különböző csoportjait nem lehet élesen elkülöníteni, mert a szellemi és tárgyi néprajz anyaga nem választja el őket egymástól, bár természetesen van különbség a nyugati és keleti palócság között. Származásuk bizonytalan. A palócok szorgalmas földművelők, jó marhatartók és mesteri fafaragók voltak. A nők különös foglalatossága a vászonkészítés volt. A régebbi időkben nemigen lehetett látni olyan házat, amelyikben ne lett volna szövőszék. Nyelvjárásuk különleges, ma is élő, és megkülönbözteti őket minden más nyelvjárástól.

Mátraderecske nevezetessége a tatárjárás után, az 1300-as években épült Kanázsvár. Nevét a várkapitányról, Kanázsvár Istvánról kapta. A várat a török hódítás idején harc nélkül feladták. A recski grófi kastéllyal egy kb. 500 m-es földalatti folyosóval kötötték össze, ahová a grófi család veszély esetén menekült. Az építmény egy őrtoronyból és az azt körbevevő kőkerítésből állt, hadászati jelentőségét a meredek hegyoldal adta. Ma már csak az őrtorony falmaradványa látható.

A községben már az 1800-as évek végén működött téglaégetés. Később téglagyár épült, amely az idők folyamán korszerűsödött, és ma Leier-Hungária Kft. néven ismert. Első tulajdonosának, Bell Miklósnak köszönheti a település a plébániát és a régi iskolát, amelyet Római Katolikus Elemi Népiskolának hívtak.

A település infrastruktúrája fejlett. 1970-től ivóvízhálózat, 1986-1987-ben gázhálózat, 1992-ben telefon, 1998-ban pedig a szennyvízhálózat került kiépítésre.

A községben történt régészeti kutatások során a talajból mamutleletek is előkerültek, amelyek a gyöngyösi Mátra Múzeumban láthatók.

Mofetta Széndioxid Gyógygázfürdő
Római katolikus templom
Kanázsvár rom
Népművészeti Ház
Népművészeti Galéria, Szövőműhely és Palóc Út Információs Központ
Hősök parkja
Kincses Strandfürdő

A települési értéktár elemei között:
Mátraderecskei Hagyományőrző Népdalkör
Palóc múlt és népviselet

Palóc Párnafesztivál
Falukarácsony
Idősek Napja
Doni hősökről való megemlékezés
Jótákonysági bál
Búcsú