Város Hajdú-Bihar megyében, Debrecentől 19 km-re. Területén már a prehisztorikus (történelem előtti) időszakban is éltek emberek. Réz- és bronzkori leletek sokaságát (kardok, csákányok, edények) tárták fel a város területén és közvetlen környékén.
A középkori írásos forrásokban a 12. századtól találkozunk a város nevével, amely Szabolcs vármegyéhez tartozott. A 14. században már templommal rendelkezett, amelyet a középkor folyamán több nemesi család mellett Zsigmond király, Szilágyi Erzsébet és a Hunyadiak is birtokoltak.
A település központjában lévő dombon 1437-ben egy egyhajós gótikus templomot építettek, ezt a későbbiekben toronnyal egészítették ki és fallal vették körül.
Hadház a 16. században, a török hódítás és az ország részekre szakadásának időszakában sok pusztítást volt kénytelen elszenvedni. A vármegyével együtt a Magyar Királyság területéhez tartozott, s csak két rövid időszakra, 1621 és 1629, valamint 1645 és 1648 között csatolták hat másik vármegye településeivel együtt az Erdélyi Fejedelemséghez. A török hódoltsághoz soha nem tartozott, de határmenti fekvéséből adódón gyakran érték támadások török, császári és magyar részről egyaránt.
A tizenötéves háború időszakában sok más településhez hasonlóan szinte teljesen elnéptelenedett és elpusztult. Bocskai István, Magyarország választott fejedelme 1605-ben hajdúkat telepített ide is, és városi rangot adományozott Hadháznak. A fejedelem 1606-ban bekövetkezett halála miatt azonban a hajdúk még évekig nem tudtak érvényt szerezni kiváltságaiknak, hogy elfoglalják a számukra lakóhelyül kijelölt településeket. Valószínűleg csak 1610. körül telepedtek le véglegesen, ami itt is tisztjeik vezetésével, tizedekben történt.
Ezt követően hozzáláttak a város meglévő védműveinek felújításához és újak kialakításához. Erre nagy szükségük volt, hiszen a béke még sokáig váratott magára, és hajdúszabadságukat is igen gyakran meg kellett védeniük. A városban talált gótikus templomot felújították, és erős, lőrésekkel ellátott kőfallal vették körül, amelyhez figyelőtornyot is építettek. Sokak szerint a térség legszebb és a védelmi feladatokat legjobban ellátó erődtemplomát sikerült megépíteniük. Az erődtemplom mellett a település szélein körbe futó, hajdúpalánknak nevezett erődítmény biztosította a városban lakók védelmét. Hadház 1872-ig volt szabad hajdúváros.
A dualizmus időszakában (1867-1918) és a Horthy-korszakban (1919-1945) nagyközségként, rendezett tanácsú városként és megyei városként élte életét. Ebben az időszakban több jelentős, ma is álló és a városképet meghatározó épülettel gazdagodott. 1872-ben épült fel neoromán stílusban a kéttornyú református templom, amely napjainkban is a város jelképének számít. A régi templomot ekkortól nem használták, hagyták pusztulni, majd a század végén le is bontották, és a helyére 1896-ban református elemi iskolát építettek, amelynek egyik épületszárnya ma is áll és iskolaként működik.
A főtéren 1912-ben épült fel a Bocskay Szálloda, épülete napjainkban a Városházának ad otthont. Ugyanebben az évben épült a Kossuth utca elején a Gazdasági Bank épülete is, amely 1955-től Művelődési Házként működik.
A német megszállást követő szövetséges támadások Hajdúhadházon is nagy pusztítást okoztak, ekkor érte bombatalálat az új kéttornyú templomot, amely teljesen kiégett, helyreállítása napjainkban is folyik. A második világháborút követően Hajdúhadház is a “szocialista fejlődés” útjára lépett, minek következtében eltűntek tanyái és virágzó parasztgazdaságai, tönkrementek gyönyörű lakó- és középületei, a társadalmi önszerveződés pedig szinte teljesen megszűnt a lakosság körében.
1936-ban elveszített városi rangját a rendszerváltás időszakában, 1989. március 1-én a szomszéd településsel, Téglással történő egyesítést követően nyerte el újra, Hadháztéglás néven. A két település különválását követően, 1991. május 1-én Hajdúhadház önállóan is megkapta a városi címet.
Jelenleg Kelet-Magyarország egyik leghátrányosabb helyzetű, de a múlt rendszer nyomasztó és visszahúzó öröksége ellenére is dinamikusan fejlődő városa, a Hajdúhadházi Kistérség központja.