Városok, Falvak Szövetsége

Hajdú-Bihar megye délkeleti részén, a Berettyóújfalui járásban fekvő város a román-magyar határ közelében, Debrecentől 50 km-re. A Bihari-sík egyetlen városa, vasútállomása egyben határállomás.

Környéke már az újkőkorban is lakott volt. A régészeti ásatások bronzkori, avar kori és Árpád-kori településmaradványokat is feltártak. Kedvelt helye lehetett már a honfoglaló magyaroknak is, ezt igazolja a Farkasdombon feltárt honfoglalás kori sírlelet.

A község közvetlen elődje a mai város nyugati oldalán, Told felé terült el, ebbe később beleolvadt egy Septely nevű másik falu. Az 1208–1235 években e falut említi a Váradi Regestrum. Az első ránk maradt oklevél, amely a mai Biharkeresztest, akkori nevén Fancsalt említi, 1214-ből való. Ebből tudjuk, hogy a királyi ispánsági alapítású falu első lakói a bihari vár udvarnokai voltak. A települést Boleszló váci püspök a leleszi prépostságnak adományozta.

A tatárjárás (1241–42) idején a csaknem teljesen elpusztult, de lakói hamarosan újjáépítették. A váradi egyház birtokába került, két részbirtokosa volt: a váradi káptalan és a váradi Szent kereszt oltár oltármestere, innen ered a keresztes név. Az 1300-as évek végétől Mezőkeresztesként említették, és csak 1912-től hívják Biharkeresztesnek.

Az 1552-ben végzett összeírás szerint Keresztes 86 telkes, egységes magyar és teljesen római katolikus vallású falu volt, amely a vidék legnépesebb helységének számított. 1566 után azonban a helyben szervezett egyház megszűnt, és a lakosság református hitre tért át.

1601-ben Bocskai István birtoka volt, 1604-ben a kővági uradalomhoz számították, 1614-ben a kereki váruradalom része, 1628-tól pedig a Zólyomy család birtoka lett.

1660-ban az egész megye török uralom alá került, a lakosság nagy része szétszóródott, kihalt. Nagyvárad visszavételének évében, 1692-ben Keresztes lakatlan falu volt. A hódoltság megszűnését követően azonban gyorsan újratelepült.

A bécsi udvar Szentjobb várának visszafoglalása után a Thököly-párti Zólyomyak minden birtokát, köztük Keresztest is elkobozta, és eladta a Csákiaknak, akik a 20. század elejéig birtokolták.

1836-ban földosztás volt, de a keresztesiek ezzel nem voltak megelégedve. 1848-ig hallgattak, majd beperelték az uradalmat. 1863-ban úgy látszott, hogy a per el fog veszni, ám ekkor az uradalom és a lakosság között egyezség jött létre.

Fejlődése a 19. században gyorsult fel, amikor a Sárréti járás központja lett, és vásártartási jogot kapott. 

Az I. világháború alatt román csapatok szállták meg. A trianoni döntés jelentősen visszavetette a fejlődésben, hiszen a kulturális és gazdasági centrumnak számító Nagyváradtól szakította el a határ. Ezt követően a Romániával kapcsolatos politikai viszonyok is a város fejlődését, többnyire a határforgalom kiszolgálása volt a feladata.

1970-ig volt járási központ, 1989-től újra város, valamint kistérségi centrum. Ma ellátja a környező települések közigazgatását, és jelentős létszámú általános iskolája és óvodája van. Középiskolája biztosítja a környék fiataljainak továbbtanulását, a képzés egyrészt általános gimnáziumi, másrészt mezőgazdasági szakképző, harmadrészt számítástechnikai szakképző.

Református templom
Nagykereki várkastély
Csicsóka Tájház
Bocskai István mellszobra
Helytörténeti gyűjtemény
 

A város hete
Keresztesi Napok
Bihar-Bihor Expo Határmenti Kiállítás és Vásár
BIHart Református Művészeti Fesztivál
Szüreti mulatság
Idősek Hete