Városok, Falvak Szövetsége

A tagtelepülések kulturális intézményi vezetőivel és a művészeti civil tagszervezetek képviselőivel kibővített elnökségi ülést tartott 2021. december 8-án a kecskeméti Bozsó Gyűjtemény Alapítvány székhelyén a Városok, Falvak Szövetsége. A szakmai találkozó keretében a jelenlévők megtekintették az egyedülálló tárlatot, valamint az alapító, Bozsó János (1922-1998) festményeiből összeállított időszaki kiállítást. A rendezvényen előadást tartott L. Simon László, a Magyar Nemzeti Múzeum igazgatója, a múzeumi integráció előkészítéséért felelős miniszteri biztos.

A Bozsó Gyűjteménynek helyet adó patinás épület 1979-ben nyitotta meg kapuit a nagyközönség előtt. Azóta látogatható itt a kecskeméti születésű Munkácsy-díjas festőművész, Bozsó János páratlan, a tágabb régióban is kiemelkedőnek számító műgyűjteménye, amelyet 1975-ben a városnak adományozott. A több épületrész összevonásával kialakított „múzeum” állandó tárlata a gyarapodó műtárgyak okán már a művész életében is folyamatosan bővült, mára pedig egy korszerű, élményalapú bemutatóhellyé nőtte ki magát, amely meghatározó szerepet játszik Kecskemét sokszínű kulturális életében. Ez egyrészt a 2012-es felújításkor a 21. századi igényeknek megfelelően létrehozott új kiállítótérnek, valamint az itt megrendezett, országos és nemzetközi viszonylatban is figyelemre méltó időszaki kiállításoknak köszönhető. Másrészt annak a nyitottságnak, amellyel az Alapítvány egyéb „befogadott” műtárgyaknak biztosít unikális helyszínt, illetve ahogyan izgalmas programkínálatával – múzeumpedagógiai foglalkozásokkal, tárlatvezetésekkel, könyvbemutatókkal, koncertekkel – igyekszik fenntartani a látogatók, valamint a fiatalabb generációk figyelmét.

A Bozsó Gyűjtemény megtekintése egyébként sem „egyszer nézős” vállalás. Csak az állandó tárlat 1200 négyzetméteren sorakoztat fel nagyszámú műtárgyat a magyar népművészet, az európai iparművészet és az egyházművészet elmúlt évszázadaiból, a gyűjtő eredeti elrendezésében. A hatalmas anyaggal való ismerkedés során a Városok, Falvak Szövetsége vendégei is az ajánlott útvonalat követték. Az időutazás már kint elkezdődik, ugyanis a 18. századi tipikus alföldi lakóház – sárgára festett falaival és félköríves ablakaival – hívogatóan emelkedik ki az utcafrontból. A paraszti-polgári életforma jegyeit őrző épület Klapka György honvétábornokról híresült el, aki piarista diákként két évig élt itt a rokonainál, hogy magyarul tanuljon. Mára a Klapka utcában található Klapka-ház minden szeglete különleges tárgyakat és élményeket rejt, kezdve a hangulatos belső udvarral és kerttel, ahol tavaly pl. a Múzeumok Éjszakája kapcsán a kecskeméti városháza restaurálás alatt álló tetőcserepeit, mintázatát és az Árpádka néven ismert bádogfiguráját lehetett megtekinteni „földközelből”, a városháza történetét szemléltető kamaratárlat mellett.

Nem véletlenül költözött tehát ebbe az épületbe és alakította ki itt első műtermét a hetvenes évek közepén a festőként sikeresen debütált Bozsó János, a szegény sorsból származó, stílusát autodidakta módon formáló helyi művész, aki egész életművében szeretett városát, annak vidékét, hagyományát és lakóit örökítette meg. Először a csendéleteihez kezdett el műtárgyakat gyűjteni, majd egyre tudatosabban és szenvedélyesebben bővítette kollekcióját, amikor a 60-as, 70-es évekbeli valutaválság idején a külföldi kereskedők elkezdték felvásárolni és kivinni az országból a magyar népművészeti értékeket – mesélte fia, ifj. Bozsó János, aki édesanyjával, Loránd Klára művészettörténésszel együtt vezeti a Bozsó-örökség gondozására és bemutatására 1993-ban létrehozott Alapítványt.

Halász János, a VFSZ elnökének köszöntője után ők kalauzolták végig a vendégeket a gyűjteményen, számos érdekességgel és andekdotával színesítve mondandójukat. Személyes érintettségük, a tárgyak iránt érzett szeretetük és az értékőrzésben vállalt elhivatottságuk emelte az esemény hangulatát. A Gyűjtemény élményalapú befogadása azonban minden látogató számára adott, ami nemcsak az elérhető tárlatvezetéseknek és az igényes kiadványoknak köszönhető, hanem hogy a vitrinek nélküli elrendezés következtében a tárgyakhoz közel is lehet menni.

A termek tematikus elrendezés szerint és időrendben követik egymást. Az öt évszázad kincsei a néprajzi anyaggal kezdődnek. Elsőként pl. egy 14. század végén ácsolt szász ládával, török motívumokkal díszített sárközi tálakkal vagy az 1786-ban épült házzal egyidős fanyereggel találkozhatunk. Külön osztályozták a míves borotvatokokat, kaszakőtartókat, mángorlókat, ládákat és sok más, ma már ismeretlen népi tárgyat. Két évszázad erdélyi és felvidéki cserépedényeire és hutaüvegeire is rácsodálkozhatunk. Különösen értékes a habán (hutterita) edények gyűjteménye, amely népcsoport tagjai Svájc északi részéről érkeztek vidékünkre a 16-17. században, s egyedül ők értettek az ónmázas, fajansz edények készítéséhez. Újszerű formákkal és technológiával gazdagították a magyar népi kerámiaművészetet, készítményeik sajátos – fehér alapon kék, kolbaltkék, azúr, zöld és nápolyi sárga – színeikről ismerhetők fel, és vallási okok miatt nem tartalmaznak emberábrázolást. A következő termekben találjuk az iparművészeti részleget. 18-19. századi szekrényekben elhelyezett korabeli használati és dísztárgyak nyomán nemesi udvarházak és polgári otthonok „ezüst és porcelán” világa tárul fel. Majd régi bútorokkal berendezett enteriőrökben sétálva a facsillárok, ruhaszekrények, faragott ágyak, díszes kályhák, tükrök, asztalok és székek – a barokktól a biedermeierig ívelő – formavilágában gyönyörködhetünk. Ezek között helyezte el a festő saját alkotásait, valamint tisztelete jeléül más festők, többek között Munkácsy Mihály, Benczúr Gyula képeit is.

Az emeleten található egyházművészeti anyag és a tíz éve befogadott Hanga Óragyűjtemény ezúttal kimaradt, a VFSZ-vendégek a Kecskemétet megörökítő Bozsó-festményekből összeállított aktuális kiállítást tekintették meg. A sötét falakon szinte életre kelt a művész által dinamikus fény-árnyék ellentétekkel és telített színhatásokkal ábrázolt világ: a jellemzően egy ülésre, élmény alapján festett tájképek, szobabelsők, épületrészletek, utcák, életképek. Expresszív, „szétmozduló” realizmus, érzelmi töltöttség, széles és gyors ecsetvonások – olvashatjuk az elemzésekben, miközben elidőzünk a képek egy-egy megkapó részletén, hangulatán. Egy kisebb teremben a Prelüd – mielőtt a kép a falra kerül című részleg két festmény restaurálási munkafázisait ismertette egy tavaszi kiállítás beharangozójaként, amely a Gundel-gyűjteményből mutat majd be válogatást Tradíció és megújulás címmel.

A Bozsó Gyűjtemény Alapítvány közhasznú civil szervezet, amely noha egy Bozsó-kiállítással 2016-ban az egyesület kötelékében bemutatkozott a Római Magyar Akadémián, a Városok, Falvak Szövetsége tagjaként most először adott otthont VFSZ-rendezvénynek. Az állami és magánmecenatúra támogatásokból fenntartott intézmény minden szemponból igyekszik megfelelni a kor követelményeinek: folyamatosan fejlesztik a műtárgyvédelmet, a pandémia idején online tárlatvezetést szerveztek, az újranyitáskor pedig korszerű páraelszívó és légfertőtlenítő berendezéseket állítottak be. Értékőrző tevékenységével és színvonalas kiállításaival a Bozsó rangos helyet foglal el az ország kulturális térképén – elég, ha csak az őszi nagy kiállítást, Orosz István Kossuth-díjas képzőművész, animációs rendező tárlatát említjük, amelyet a nagy érdeklődésre való tekintettel meg is hosszabbítottak.

Idén lesz Bozsó János születésének 100. évfordulója. Hogy mivel készülnek a centenáriumra, az egyelőre még titok. Mindenesetre emiatt is érdemes követni a Bozsó Gyűjtemény tartalmas közösségi oldalát vagy weboldalát.

Szerző: Városok, Falvak Szövetsége
Fotók: Városok, Falvak Szövetsége