Városok, Falvak Szövetsége

2022. május 19-én Mohács városa mutatkozott be a Római Magyar Akadémián. A hangulatos kora nyári esten megidézték az UNESCO szellemi kulturális örökség listáján szereplő busójárás hagyományát, a fiatalokból álló Planina zenekar húzta a talpalávalót és sokac népviseletbe öltözött lányok kínálták a térség finomságait. A Városok, Falvak Szövetsége programján részt vett Kovács Ádám Zoltán római nagykövet is.

Szépen megtelt a Via Giulia 1. szám alatt található Accademia D’Ungheria di Roma impozáns épületének belső udvara a mohácsiak bemutatkozó estjén. A bejáratnál maguk a busók, a jellegzetes festett famaszkot viselő, állatbőrökbe öltözött alakok invitálták az érdeklődőket, nem kis feltűnést keltve megjelenésükkel és hangos kereplésükkel. A Mohácson és környékén élő délszláv nemzetiségek által életben tartott, a legenda szerint a török időkből származó népszokás mára a város védjegyévé vált: a farsangi időszakot lezáró hatnapos busójárás évente százezer látogatót vonz. A téltemető, tavaszváró hagyomány köré – amely rokonságot mutat más pogány eredetű balkán (szlovén, horvát, bolgár), olasz, spanyol vagy török karneválokkal – egy egész fesztivál épült, azonban az értékőrzés a településen a mindennapok része is. 70 különböző busócsoport működik, folyamatosan látogatható a 2013-ban megnyílt Busóudvar interaktív múzeum, a rendszerint február végén megrendezett busójáráson pedig több mint 2000 beöltöző vesz részt. A látványos felvonulással és rituális programokkal zajló népszokást az UNESCO első magyarországi elemként 2009-ben felvette az emberiség szellemi kulturális örökségének listájára, és 2012 óta hungarikum.

A vidéki Magyarország 33 települését összefogó Városok, Falvak Szövetségének elsődleges célja egy olyan közösségi-kulturális hálózat működtetése, amely lehetővé teszi egymás értékeinek megismerését és megismertetését. Az egyesület nemcsak határokon belül, de nemzetközi kitekintéssel is hozzájárul a magyar kultúra sokszínűségének népszerűsítéséhez. A Római Magyar Akadémián Halász János elnök vezetésével a VFSZ több mint egy évtizede visszatérő vendégként van jelen saját szervezésű programokkal. Az elmúlt években egy-egy tagtelepülés került fókuszba, az idén Mohács.

A Duna hazai szakaszának legdélebben fekvő városa „igazi ékszerdoboz – ahogyan Pávkovics Gábor polgármester a köszöntőjében fogalmazott –, egy élhető, békés kisváros nagyvárosokra jellemző lehetőségekkel”. Története évezredekre nyúlik vissza, nevét iskolai tanulmányainkból az 1526-os első mohácsi csatáról ismerjük, ahol a török túlerővel szemben vereséget szenvedett a keresztény Európát védő honi sereg. Helyszínén 1976-ban létesült Történelmi Emlékhely, amely egyben az elhunyt katonák sírhelye, Szent Korona alakú látogató- és kiállítótermét 2011-ben avatták fel. A mohácsi csata közelgő 500 éves évfordulójára a város mint kiemelt, nemzeti jelentőségű eseményre készül, amelynek horderejét növeli, hogy a kormány külön miniszteri biztost nevezett ki a méltó megemlékezéssel összefüggő feladatok és fejlesztések összehangolására. A 2026-ra tervezett óriásprojektek között szerepel az emlékhely új részlegének átadása, amely a másfél évszázaddal későbbi, 1689-es második, győztes mohácsi csatának állít emléket. Az új múzeum mellett kiadványokkal, konferenciákkal, kulturális programokkal is készülnek a jubileumra. A közterek megújulásán túli legnagyobb beruházás viszont a régen várt Duna-híd megépítése, amely a város két részét köti majd össze, regionális és nemzetközi viszonylatban is növelve a közel 19 ezer lakosú település stratégiai jelentőségét.

Az önkormányzat szisztematikusan dolgozik azon, hogy gazdaságélénkítő projektekkel, új ipari parkkal, infrastrukturális fejlesztésekkel és kedvezményekkel vonzóbbá tegye a desztinációt. Mohács fontos schengeni határkikötő hely, amely Baranya megye harmadik legnépesebb városaként közvetlen kapcsolattal rendelkezik Szerbiával és Horvátországgal. Ahogyan a múltban, úgy a jelenben is legfőbb sajátossága a soknemzetiségűség. A 80%-os többségi magyar lakosság mellett horvátok, németek, cigányok és szerbek élnek együtt békében évszázadok óta. Polgármester úr beszédében a főtéri három leány szobrát emelte ki ennek szimbólumaként, amelyen népviseletbe öltözött magyar, német és horvát lányok egymás kezét fogva tartják a magyar címert. A térség népi hagyományát is a kultúrák egymásmellettisége alakította. A busójárást például a 17. században Kelet-Szlavóniából és Észak-Boszniából ide telepített katolikus horvát népcsoport, a sokacok honosították meg. Egyedi női népviseletükből, amelyre a színes csomókkal díszített kötött harisnya jellemző, a római közönség is kapott ízelítőt: sokac lányok tartottak táncbemutatót és ők kínálták a Mohács környéki kézműves termékeket, borokat.

Az olasz-magyar vendégek körében nagy sikert aratott a műsor, lelkesen fotózkodtak a beöltözött busókkal, és többen beálltak kólózni, táncot tanulni. Naplementéig szólt az autentikus délszláv muzsika a Falconeri-palota piros-fehér-zöld terítőkkel díszített, árkádos, szökőkutas kertjében. A közös ünneplés az interkulturális kapcsolódások iránti nyitottságot tette élményszerűvé, utat nyitva a jövőbeni látogatások és együttműködések lehetőségének.

Szerző: Városok, Falvak Szövetsége
Fotók: Várhelyi Klára - Accademia D'Ungheria di Roma